Őrült kaland - 1.rész

Helló kedves olvasó!

Itt Cherry és Tia jelentkezik egy furcsa, poénosnak szánt rövidke, pár részes sztorival, amit ez a kép inspirálta:

Eredetileg cikket szerettünk volna belőle írni csak túlságosan elszaladt velünk a ló és egy ilyen agyament, abszurd dolog született belőle.

Az alapfelállás az lenne, hogy mi ketten plusz pár kedvencünk bekerülünk (egy élet-halál próbákkal tarkított) pszichopata játékába.

A történetet csupán a móka kedvéért írjuk, amolyan komolytalan kis komédiaként.

Valamint két szempontos sztori. Felváltva írjuk, vagyis meséljük el a történteket. Mint, ahogy a kis gondolatjelek is jelzik, mindig más beszél. A rózsaszín szín Cherryt, míg a narancssárga szín Tiát jelöli.

Íme a medve, csodáljátok sok szeretettel és ha van kedvetek hagyjatok pár megjegyzést a komment szekcióban! Jó szórakozást az első felvonáshoz!

Ölel, Cherry&Tia

- Sziasztok, srácok! Őrületes dolgokat éltünk át az elmúlt pár évben, Tia és én. A külvilágnak nem is tűnt fel, hogy eltűntünk. Nekik csupán pár perc volt. Egy kisebb üzemzavar a liftben.

- Csak nyugisan vásárolgattunk. Mivel a földszinti részleget már bejártuk, beszálltunk a liftbe és megcéloztuk az első emeleti üzleteket is. Mindig is utáltam ezeket az ördögi szerkezeteket és a történtek után rá kellett jöjjek, ők sem szeretnek engem.

- Egy kicsivel az indulás után a felvonó hirtelen megállt, majd mielőtt akár felmerülhetett volna bennünk a kérdés, hogy miért, zuhanni kezdtünk. Félelmetes volt és furcsa. Furcsa, mert azt hittük a földszint a végállomás lefelé. De ha még lettek volna földalatti parkolók, azt is rég magunk mögött hagytuk volna már. Szóval nem kicsit estünk pánikba. Aztán a lift lefékezett, mi pedig a padlóra zuhantunk. Mikor kinyílt az ajtó, nem tudtuk, hová is keveredtünk.

- Miután összeszedtük magunkat és a szatyrokból ránk hullott holmikat kiléptünk a liftből. Alig tettük ki a lábunkat az ajtó már be is csukódott, mi pedig ott maradatunk egy üres, vakítóan fehér szobában.

- Aztán valami recsegő hangot hallottunk, mintha egy mikrofont kapcsoltak volna be. Így is lehetett, mert a következő pillanatban egy behízelgő férfihang töltötte be a helyiséget. Kirázott tőle a hideg, volt benne valami kiakasztó, valami őrült zakkantság.

- Mindig is imádtuk a horrorfilmeket, de azt sosem terveztük, hogy átéljük őket maximum egy filmszerep erejéig, de nem igazából. Erre lezuhanunk egy lifttel isten tudja, hová és egy zakkant azt kéri tőlünk, hogy játszunk vele egy szórakoztató és érdekes játékot, ahol természetesen az életünk a tét. Az első gondolatom az volt, hogy vajon hová rejtették a kandi kamerákat?

- Mit is mondott pontosan? Hogy ez az ő saját univerzuma, és ha minden próbát túlélünk, hazamehetünk? Felvettette azt is, hogy talán annyira megszeretjük majd az itt létet, hogy haza se akarunk majd menni. Mi tagadás, így vissza gondolva, voltak jó részei a dolognak. De hát az elején nem is akartuk elhinni, azt meg végképp nem sejtettük, hogy évekig elhúzódik ez a furcsa élsz vagy halsz játék. Aztán rátért a legizgalmasabb részre. Választhattunk útitársakat. Nem is akármilyeneket.

- Egyikünk sem sejtette, hogy egyszerre fogunk rettegni és örömünkben táncot járni. A társak, akiket választhattunk ugyanis a kedvenc univerzumainkból jöhettek hozzánk. A sorozatok, filmek, könyvek világából kaphattunk segítőket.

Mivel más lehetőségünk nem volt a kijutásra bele mentünk a játékba. Ezután már csak egy kérdés volt hátra. Kiket válasszunk?

- Kevés vitás helyzet alakult ki, mivel a kedvenc sorozataink általában közösek. Valahogy így zajlhatott a beszélgetésünk:

- Szóval kiket hozzunk?

- Hát, nem is tudom. Olyan nagy a választék... a bőség zavara. Ömm... ha tudnánk, hogy milyen feladatok lesznek, könnyebb lenne. De ha lesz benne olyan, ahol az ész számít, én nagyon örülnék ha Sheldon velünk lenne. A heppjeit meg csak túlélnénk valahogy.

- Oké, Sheli jöhet! Ha már zsenik, akkor hozzuk a jó öreg Sherlock Holmesot is. Természetesen a Benedict Cumberbatch félét.

- Két dilis géniusz. Szép. Jöhetne egy lány is már, nem? Mondjuk, ha már az élet a tét, Katniss? Jól tud vadászni, túlélni és nem az a nyavalygós típus. Na?

- Felőlem jöhet. Ha női karakter, akkor hozzuk Livet, az iZombieból. Bár nem tudom, mit enne és remélem nem lesz boncolós feladat sem. Szerinted?

- Hát, lehet, hogy ha valakit majd meg kell ölnünk, valami ellenséget, lehet, hogy az agyából sok minden kiderülhet. És Liv jó az agyevésben. De ha már ölés és agy, légyszi had jöjjön Sylar! De Zakkant úr, megoldható lenne, hogy ne próbálja megölni egyikünket sem? Akkor sem, ha épp rossz napja van. ( Erre egy mézes- mázos "természetesen"-t kaptunk válaszul).

- Ki az a Sylar és mit tud?

- Oh, köszönöm kérdésed. Sylar egy sorozatgyilkos a Hősökből és egyszerűen fantasztikus. Beleszerettem két gyilkosság között. És amúgy vele nem veszíthetünk. Egy csomó képessége van többek között, telekinézis, repülés, dolgok eltörése érintés nélkül, fagyasztás, rohadt jó memória, manipulálja a dolgok molekulaszerkezetét, kifinomult hallás, ömm... jövőbe látás, radioaktív sugárzás, spontán regeneráció és ezzel együtt halhatatlanság, anyagátalakítás, elektromosság, alakváltás, és rögtön megérti a dolgokat, és érintéssel a tárgyak történetét. És még sok egyéb.

- Hát, ha őt hozzuk, másra nem is nagyon van szükség. Szóval engem meggyőzött, jöhet. Ki kell még?

- Ja, azt elfelejtettem említeni, hogy úgy szerezte ezt a sok képességet, hogy felvágta az emberek koponyáját és kiszedte az agyukat. De most már nem visszakozhatsz! Te kit szerveznél még be?

- Nem bánthat nem? Akkor miért visszakoznék. Szeretem az elmebeteg pszichopatákat, de természetesen csak akkor, ha nem engem akarnak megölni. Szóval drága elmebeteg elrablónk ez rád nem vonatkozik!

Amúgy ha már pszichopaták hozhatnánk a hibridszerelmünket is, Klaust!

- Klaus!! Ha nem kellene egyik feladathoz sem, már akkor is jó lenne, ha egész nap csak beszélne és beszélne, azzal a cuki akcentusával. Nyami! Nem hagyjuk ki, az tuti! Ha már cuki fiú, jöjjön Dean Winchester is, a kain pecsétes változat. Ha közelharcra kerül sor, vagy ördögöt kell űzni, esetleg pite evő versenyt nyerni, tökéletes választás.

- A cuki fiú megnevezésnél én is megállnék és még hozzá tenném azt a pár szót, hogy eszes,kedves, imádni való vagyis hozhatjuk Stilest!!!!

- Még szép, hogy is hagyhatnánk ki! Tudod, ki kellene még? Tudom, hogy nem jött be az első rész, de a Doktort muszáj hoznunk! Mondjuk nem tudom eldönteni, hogy a tízest vagy a tizenegyest. Umm... Bár imádom Davidet, de tizenegyesre jobban emlékszem szóval jöjjön ő. Két szíve van és van egy szónikus csavarhúzója, ami kb. mindenre jó, csak a fán nem működik. És több mint ezer éves és egy zseni. Kell nekünk, hidd el!

- Jó jöjjön, és a zseniknél maradva hozhatjuk még esetleg Tony Starkot, a Vasembert. Ért a műszaki dolgokhoz, mesterséges intelligenciákat képes létrehozni ráadásul emberbarát, vicces, playboy és milliárdos.

- Mi az, hogy emberbarát? Azt alapítványokra mondják nem? De felőlem jöhet, legalább megismerem. Vajon alvilági barát is? Mert nagyon szeretném, ha Magnus Bane a kis csapatunk tagja lenne. Igazán mesés lenne és csillámporral teli, varázslatos kaland. Jesszus, úgy hangzott, mint ha be lennék szívva.

- Ha hozzuk Magnust, akkor tényleg olyan lesz, mintha be lennél szívva. Szóval jöhet. Kellene még egy doki. Mármint orvos doki nem Doctor Who-s, abból már van egy. Jöjjön Watson, Sherlock bajtársa és House, esetleg?

- Ne legyen egy sztoriból kettő, Watson maradjon csak otthon, de a bunkó, ateista, drogfüggő, sánta csodadoki jöhet.

- Jó, akkor nálam nincs több kívánság. Nálad?

- Mielőtt válaszolhattam volna, Zakkant újra megszólalt és berekesztette a válogatást. Ennyi volt a keretszám, nem léphettük túl. Aztán elkezdtek villogni a fények mindenfelé a szobában, majd emberek sziluettjei kezdett feltűnni az egyik fal előtt.

- Akiket megneveztünk szépen sorban alakot öltöttek előttünk, majd tanácstalanul néztek körbe.