Őrült kaland - 2.rész

- Szóval ott tartottunk, hogy a kedvenceink, akiket társainknak választottunk szépen lassan emberi formát öltöttek előttünk. Először csak mindenki értetlenül pislogott, gondolom nem tudták, hogy hol vannak és mit keresnek ott, aztán ahogy kezdték a meglepettséget maguk mögött hagyni kitört a zűrzavar.

- A legtöbben értetlenkedtek, Sylar tette fel elsőként a kérdést, hogy " Mégis mi a jó büdös franc folyik itt?". Sheldon csodálkozva bámult körül, valószínűleg tetszett neki az az eshetőség, hogy talán egy fantasztikus sci-fi világba keveredett, bár az sem zavarta volna, ha csak álom lenne. Mindig is úgy hittem, hogy egy másik bolygóról jött. Ki tudja, talán igazam lehet. Stiles már elég sok mindent átélt vérfarkasok, bansheek, kitsunék és halál para maszkos dokik között, szóval feszülten, gyanakodva, de kicsit sem hitetlenkedve mérte fel a terepet és a körülötte állókat. A Doktor lazán a falnak dőlve állt, és nézett körül a szobában. Végül is, neki ez csak egy átlagos péntek délután. House döbbenten meredt maga elé, ő egy tipikus hitetlen, valószínűleg azt gondolja, hogy megint a vicodintól hallucinál.  Kattnis megfeszített izmokkal, harcra készen húzódott el a többiektől. Ennyi trauma után nem csodálom, hogy paranoiás lett. Azt gondoltam, jobb ha mihamarabb tisztázzuk a helyzetet és megmondjuk neki: ez nem a Kapitólium. 

- Aztán még ott volt Tony, akin a meglepettségen kívül nem igen látszott más. Végül is azok után, hogy megmentette a világot egy rakás földönkívülitől egy csapat szuper képességű emberrel az oldalán ez már a kisebb furcsaságok közé tartozik. Viszont Dean sem tűnt meglepettnek. Gondolom egy másik dimenzió a pokol, a purgatórium és a mennyek megjárása után szintén nem meglepő dolog. Liv a zombi léte miatt általában egyfajta "semmi nem érdekel" állapotban leledzik és ez most sem volt másként. Klaus pedig először meg volt lepődve, majd elővette az agresszív, ördögi oldalát és elkezdte zakkant elrablónkat fenyegetni azzal, hogyha nem engedi szabadon, megkeresi és megöli őt is és a szeretteit is, annak ellenére, hogy gőze sem volt arról ki vagy mi hozta ide. Személyes véleményem szerint ez nem igen hatotta meg a fickót. Eltudtam képzelni, ahogy valami speckó kamerán figyeli a jelenetet és csipszes zacskóval a kezében jót mulat rajtunk. Be kell vallanom elég jó műsor lehetett. Magnuson még én is nevettem egy sort. Semmi más nem zavarta csak a fehér falak egyszerűsége. Sherlock pedig kezet foghatott volna House-szal, mivel valószínűleg ő is úgy gondolta, hallucinál. Elég hitetlen alak, és bár nem láttam a fejébe, ez tűnik a legrealisztikusabb válasznak.

- Miután Sheldon átpásztázta a tömeget, megakadt a szeme egy alakon és már akkor tudtam, hogy nagyon hamar fel kel világosítani a többieket a helyzetről.

Sheldon felkiáltott: "Istenkém, ez Zachary Quinto." Izgatottan bámulta Sylart, aki értetlenkedve nézett vissza rá. Minden tekintet Shellyre szegeződött. "Te mégis miről beszélsz? Az én nevem Sylar!" Válaszolta Gabriel, fedőnevén Sylar, akit az a bizonyos Zachary Quinto játszott, akit Sheldon egyszer, megismételhetetlen csodának titulált. Sajnos nem ebben a szerepében. Muszáj volt közbelépni. Arra gondoltam, hogy most jól jönne valami emelvény, amire felállva nagyobb figyelmet kaphatnánk. Nem sokkal ezen gondolatom után a padló megremegett, majd emelkedni kezdett kettőnk alatt, míg végül egy színpadon találtuk magunkat. Szerencsére a szoba mérete miatt nem volt szükségünk mikrofonokra. Beszélni kezdtem, olyan hangosan, hogy átharsogjam a duruzsolást.

- Srácok, figyeljetek! Kérlek! Tudom, hogy ez egy furcsa helyzet, mi se érkeztünk sokkal korábban, de Ti miattunk vagytok itt, szóval megérdemeltek egy gyors és tömör magyarázatot. A helyzet az, bármennyire is hihetetlen, ez egy másik univerzum, mindannyiunk számára. Egy őrült valaki hozott minket ide, aki élet halál játékba kényszerített kettőnket és mi válogathattuk ki az útitársainkat, akárhonnan. Szóval nagyon sajnálom, hogy itt kell lennetek, de veletek van a legnagyobb esélyünk. És Sheldon, ő tényleg nem Zachary, mert ő most Sylar. Tudod, a Hősökből. Ismered, ugye?

- Igen, de... de... hogy voltatok képesek őt választani? Amikor egyértelműen Spock lett volna a helyes választás.

Jelentette ki Shelly duzzogva.

- Tudom, hogy ő a példaképed, de mi sajnos nem láttuk a Star Treket, viszont Sylar nagy segítségünkre lehet akármiben.

- Kár volt megemlítened, hogy nem láttuk a Star Treket, most kapunk egy kis fejmosást.

- Nem láttátok a Star Treket? 

- Nem.

- Ohh... micsoda szégyen. Kár volt szóba állnom veletek. 

Rázta a fejét Shelly.

- Furcsa, hogy nem akadt fenn azon, hogy honnan tudjuk, hogy ki a példaképe. Lehet, hogy csak fázis késik. De hogyan adjuk be nekik majd, hogy ők fantáziaszülemények, különböző sorozatokból?

Súgtam oda Tiának. 

- Hát ez egy nagyon jó kérdés, de jelen pillanat leköti a gondolatimat, hogy mindenki minket bámul és mellékesen megjegyzem Klaus kissé vérszomjasan.

Súgtam vissza Cherrynek.

- Még így is szexi.

Válalaszoltam. Aztán eszembe jutott, hogy közülük páran jobban hallanak, az átlagosnál, köztük Klaus. De a kínos csend helyett, folytattam a beszédet. Vagyis folytattam volna, de fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Ennyi sikeredett:

- Na, van kérdés?

- Szóval miattatok vagyunk itt? 

Nézett ránk Klaus, amolyan nem biztos, hogy életben maradsz nézéssel. Cherry egy unszoló oldalpillantást vettem rám, jelezve, hogy most én jövök a magyarázkodásban.

- Khm... igen, de igazából mégsem. A Zakkantat hibáztasátok. 

Feletem zavartan.

- Ki az a Zakkant? 

Tette fel a kérdést Liv, de mielőtt bármelyikünk is válaszolhatott volna az emlegetett  hangja betöltötte a szobát.

"Nem ez a becsületes nevem, de ha a drága kis játék babáim így akarnak szólítani, legyenek vele boldogok. Üdvözlet! Mától én vagy az Istenetek, egyetlen és mindenható. Az én világom, az én szabályaim. Mókás játékok következnek, adjatok bele mindent! Nemsokára indul a játszma, próbáljátok meg túlélni! Vagy ne! Mindegy is. Függönyt fel!"